Ágoston Lóránt valamennyi művészeti alkotása a mesemondás jegyeit viseli magán. Ő egyszerűen cáfolja a gyermeki és a felnőtt világ közötti választóvonal létezését. Miután festményeit és grafikáit áthatotta, lépfalaival behálózta kisebb és nagyobb veszélyeket rejtő zónáit – a mese végezetül kollázsaiban öltött testet. A gondviselő szerény szülői és nem a játékos, felelőtlen gyermeki lét oldalán állva, Ágoston lényét a(z ön) kontroll hatja át. Törékeny vonalai a múlt relikviáiból új valóságot ötvöznek. Őrző, óvó tekintete a Grál cserepeit és az elhasznált, elkoptatott nagy kódex elszakadozott makulatúráját összeragasztja. Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Lóránt számára a látás a gyógyulás útja” – írja Draginja Ramadanski a Vattacukor élet katalógusában. 

Previous article

Végtelen pillanat 2005-2007

Next article

Lebegés 2016-2017