Végtelen pillanat 2005-2007

Míg elolvasod ezt a néhány szót, az csak egy pillanat, de mikor felidézed magadban a múlt képeit, akkor előjönnek a végtelenné vált pillanatok.

Ahogy ülsz a hintán, kezedben egy fél tábla csokival, s már érzed is a ragacsos celofánt az ujjaidon.

Mindegy, hogy hol vagy, hogy mit csinálsz, meg van a képességed, hogy előhozd ezeket a pillanatokat. Ülhetsz a parkban Párizs poros lombjai alatt, vagy meredhetsz a Tisza habjaira, változik benned a kép.

A végtelen pillanatoknak személyiségük van, egyediek, olyanok mint Te. Lehetnek jók és sajnos lehetnek rosszak is.

A jó pillanatok olyanok mint a méz, mint a cseresznyevirágzás, a méhek zsongása a zsenge lombkoronában. A jó pillanatoknak illata van, ami lehet gyümölcsös, de a vadabb érzéseket akár a pézsma illata is kísérheti. Sőt egy illat ki is válthatja egy végtelen pillanat felderengését, például azt, mikor megérezted a vasárnapi sütemény páráját a konyhából, vagy mikor egy ismerős parfümfelhő lebeg el melletted az utcán.

A rossz pillanatok tűzzel égtek a lelkedbe, ezért kiírthatatlanok, s váratlanul törnek rád az árnyékból. A rossz pillanatok kihasználják gyengeségedet, akkor támadnak, mikor gyenge vagy és elesett. A rossz pillanatok féltékenyek, jobb nem is gondolni rájuk.

Mindegy, hogy hol vagy, hogy mit csinálsz, meg van a képességed, hogy előhozd ezeket a pillanatokat. Nyomhatja üleped a töltés betonja, vagy épp galamboknak szórhatsz csipetnyi kenyereket, változik benned a kép.

Fátyolra fotózott emlékek.

Ott vagy ilyenkor a végtelenség állapotában, a körülötted lévő világ színfoltokká csendesül, párolgó káprázattá. Csak Te vagy valóságos, csak Te és végtelen pillanataid.

Mikor megjelensz mások emlékeiben, Te is végtelen pillanattá válsz.

Rózsa Péter